Lokálpatrióták Erzsébetvárosért – ezek lennénk mi. Javarészt erzsébetvárosiak, vagy Erzsébetvároshoz kötődő emberek. Itt nőttünk fel, a gyermekeink ide járnak vagy jártak óvodába, iskolába, itt találtunk meg magunknak életünk párját, és itt leltünk otthonra. Mi szeretjük ezeket a szűk utcákat, amiket befoglalnak a bérházak, szeretjük a parkjainkat, büszkék vagyunk arra, hogy ha lakókörnyezetünk tiszta és rendes. Egyszerű hétköznapi emberek vagyunk, akik a maguk módján igyekeznek Erzsébetvárosban igazi erzsébetvárosiként élni. Egyszerű, hétköznapi emberek, akik egyszerűen csak egy élhető Erzsébetvárost szeretnének, és akik úgy érzik, hogy valamiért az elmúlt években ezt nem nagyon sikerült megtámogatnia a kerület vezetésének. A miértekre és a részletes indokokra majd kitérünk később, honlap-indítóként annyit, hogy úgy tapasztaljuk, hogy valami nem működik, vagy nem jól működik mostanában, nem csak országos, de még igen szűk pátriánkban sem. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az elszegényedés, a munkanélküliség, az emelkedő árak nem csak minket érintenek közelről, saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ha egy erőszakos intézkedés következtében valaminek csökken az ára, akkor súlyosan meg fogunk fizetni érte máshol.
Virágéknál ég a világ…
Akárhogy is nézzük, az ember jön-megy és ezt az észrevesz. Nem hiszem, hogy csak nekem van olyan érzésem, hogy a lepukkanás útján halad kies kis Erzsébetvárosunk, még akkor is, ha a választások előtt rohamtempóban kezdődtek el itt-ott látványos felújítások. Hát most valaki adjon nekem erre értelmes választ: MIT világít meg ez a lámpa??
Mondjuk, ha megnézzük jobban a képet, akkor már semmit, mert a kábele le van vágva. És ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk,k hogy ez valószínűleg azon mozgásérzékelős lámpák egyike, amiket még a Hunvald-féle önkormányzat alatt helyeztek ki nagy számban társasházak kapualjaiba, a biztonság növelése érdekében.
A mozgásérzékelő lámpák működése azért lássuk be, egyrészt nehezebbé teszi idegenek bejutását, másrészt meg jelentő biztonságot nyújt az ott élőknek ezzel, úgy, hogy ha este érnek haza akkor még ráadásul világosban tehetik ez. Pontosan mint amikor hazaérünk, és felkapcsoljuk az előszobában a lámpát.
Ha működnek…
De ha nem működnek, akkor nyilván nem…
És ha nem is működnek, csak egy romos házfal fölött állnak mintegy mementóként, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy mi pozitívum van abban, ha lerombolunk sok mindent csak azért, hogy bizonyítsuk, nem volt jó amit az elődünk csinált.
De.. jó volt..
És most meg nem jó…
Ezen lehet gondolkozni…
Fejlődés
Mindenki tudja, hogy a bevételek és kiadások oldalt valahogy
egyensúlyba kell helyezni a családi kasszában.. Nem tudom mások hogy vannak
ezzel, de én akárhogy tologatom a bevételeket, van amikor bizony el kell csípni
a következő haviból, pedig az több nem lesz akárhogy forgatom. No hát nekem a
húsvét az egy anyagi csőd, de gondolom ezzel nem én vagyok egyedül így.. És
ebben a hónapban még ballagás is van, belegondolva lehet, hogy virágárusnak
kellene lennem minden évben 1-2 hétig:)
A húsvét előtti hét bevásárlással telik, mert az ünnep nem
ünnep sonka, csülök, töltött tyúk nélkül, utóbbiba mondjuk az aranyárban
kapható tojások garmadája kell… Gyerekeknek
egy kis nyuszicsoki, valami apró ajándék, de nem csak a sajátok vannak, hanem a
keresztgyerekek is, azoknak testvére, és a locsolkodók is jönni fognak, a szomszéd néni 5 hatalmas házi lekváros
buktája viszonozhatatlan, mert ilyen ízeket utoljára a nagymamámnál éreztem, és
nem várja, de mégis csak valamit sütni is kellene…Kapkodás volt az egész hét… de bevásárlás közben azért csak feltűnt valami… Amikor én gyerek voltam, a körúton végigsétálva butikok sora várta a vásárlókat, és emlékszem, mikor egy farmernadrágért bementünk, akkor biztos, hogy legalább 1-2 ember volt, aki vásárol is nem csak próbálgatott. Most járva az utcákat, nem is nagyon találni olyan üzletet, ahol vevő hegyek lennének, de a plázákban meg tulajdonképpen nem látni olyan embert, aki szatyrokkal járkálna, melyekben a cipő, nadrág, pulóver trió bármelyike lenne. Maximum egy-egy könyv, bár a könyvesboltok is panganak, még agy ünnep előtt is. Járva a került utcáit, megint csak feltűnt valami. Kiadó, eladó, bezárt üzlethelyiségek sora található, nem tudni, hogy önkormányzati, magántulajdon, vagy miféle, de az bizonyos, hogy sem üzenetében, sem külső megjelenésében nem emeli a kerület nívóját sehogyse…
Mit lehetne tenni, hogy ne így legyen?
Akinek ötlete van örömmel várjuk, hátha lakossági
összefogással, gondolkodással tudunk valamit tenni magunkért, kerületünkért…
Falfirkák…
Én tényleg nem értem…
És tényleg…
Nem értem… most árulja már el nekem valaki, hogy milyen
életérzésű ember az, aki otthon, kis szobácskájában feltápászkodván a fotelből,
elszakadva a számítógéptől és a TV távirányítótól, zsebébe kis festékszóró
flakonokat pakolászva elindul, hogy mások értékeit, munkájának gyümölcsét,
netán fáradtságosan összekotort pénzéből tett felújításának eredményeit néhány
sunyi mozdulattal konkrétan tönkretegye..
Mindezt egy olyan kerületben teszi, ahol elvileg
minden utca be van kamerázva, ahol a rendőrség térfigyelős többletmunkáját az
önkormányzat támogatja (nyilván a kamerák előtti isnpekciózást… Ott van az
önkori honlapján, az üvegzsebben olvashatóan: 
Ehhez azért hozzá tartozik, hogy ez havi bontásban, 2,66 millió forint, a 9 hónapra, ami pluszmunkáért befolyó bérkiegészítésnek akkor sem rossz, ha csak 10 ember kapja, bruttó… de én is úgy gondolom, hogy a plusz munkát támogatni kell mellesleg, és a rendőreink sem arról híresek, hogy túl lennének fizetve. ) Mindenesetre társadalmi összefogás és az önkormányzat hatékony működése is kellene ahhoz, hogy ezeket a falfirkálókat elkapják… Olyan ez, mint a dohányzás betiltása a kocsmákban, éttermekben… Sikerült elérni, hogy éjjel, nappal, étkezési időben és buli időben is, az utcán füstölög mindenki…
Mindenesetre a falfirkák adottak.. és elég szégyenteljesen
néz ki némelyik utca, és sok sok házfal, kapualj…
Lássunk Erzsébetvárost, ilyen szemmel is…
Mit gondolnak ezek a firkálgatós emberek, amikor végigsétálnak
másnap vagy egy hónap múlva az utcán? Mondjuk egyik viszi a gyerekét óvodába, másik
kíséri a nagyit a rendelőbe és büszkén
mondja, nézd la! ezt én csináltam!!!
???? Elöntik a
boldogsághormonok?
Egyen inkább csokit…
Lajos bácsi szavazhat(na)
A Nemzeti Választási Iroda az előírásoknak megfelelően a választásra jogosultakat levélben értesítette arról, hogy a 2014. április 6.-i országgyűlési képviselők választása kapcsán a választóköri névjegyzékbe vétele megtörtént. Tájékoztatta továbbá, hogy mikor, hol és hogyan élhet alkotmányos jogaival.
Így történt ez Kiss Lajos esetében is, akinek annak rendje és módja szerint elküldték az értesítést. Lajos bácsinak nem áll módjában átvenni a levelet mivel közel 50 - nem tévedés - ötven évvel ezelőtt elhunyt. Néhány évvel a halála után a családja is elköltözött arról a címről ahova a levél érkezett.
Telnek az évek és senki nem keresi Lajos bácsit. Nincs egyetlen személyazonosságot illetve lakcímet igazoló érvényes okmány a nevén. Viszont volt azóta néhány népszámlálás is, ahol ki kellett derülnie, hogy ez a Kiss Lajos már nincs az élők között. Akkor most hogyan és miért került elő?
Ha nem lenne választás, akkor is érdekesnek tartanám a történetet. Annyi lista készül rólunk netán olyan kommunikációs háttérrel, hogy egy gombnyomással minden adatunk megjelenik. Nehéz elhinni, hogy nem tudják: élünk-e. Az sem valószínű, hogy több millió választásra jogosult esetén ez egyedi eset.
Választási évben, ha a lista hiányos és hozzájön egy bizonytalan számítástechnikai rendszer, akkor baj van. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi van akkor, ha valaki szavazásra jogosult csontvázakat akar elővenni a szekrényből…